Nem, nem, nem lehet… micsoda iszonyatos fájdalom

Gyerekszobájában vetett véget életének egy 12 éves kislány Gödöllőn, aki gyakran sírt amiatt, hogy testalkata miatt csúfolták diáktársai.

Nagy vitákat robbantott ki Schobert Norbert az elhíresült mondataival, miszerint a nők a szülés utáni elhízással szúrják el a házasságukat. A kijelentésénél érdekesebb az általa kiváltott reakciócunami, amely korántsem csak arról üzen, hogy az anyaság és a házasság kapcsán ilyen sarkos, a nőket kifejezetten bántó kifejezések nem tolerálhatók. A reakciók nagyságrendje arra is rávilágít, hogy a testi valónkkal, a mértékegységekkel leírható paramétereinkkel kapcsolatos megállapítások sokkal inkább kiverik ma a biztosítékot, mint a lelki tulajdonságainkról szóló felvetések – mint az elköteleződésre való képtelenségünk, önzőségünk, bizalomhiányunk vagy épp állhatatlanságunk.
Norbi sematikus kijelentése is (nem vitatva el a részigazságait) épp azért vezethetett ilyen fokú felháborodáshoz és egyfajta különös nemzeti egységfronthoz, mert „húsba” vágott. Korunk ugyanis a látszatok kora. Döntéseink során ma a csomagolás sokszor többet nyom a latban, mint a benne rejtőző termék; emberi vonatkozásban pedig a test feszessége vagy a viselt ruha márkája nemegyszer fontosabb a lélek és a szellem minőségénél. Ennek egyik megnyilvánulása a tetoválószalonokban vagy a körmösnél a géllakkra elköltött hihetetlen mennyiségű pénz – tömegesen keressük a felszín rajzolataiban pillanatnyi boldogságunk, megelégedettségünk kulcsát.
Nem szeretünk – talán túl nagy erőfeszítést jelentene – mélyére tekinteni a problémáinknak, egyszerűbb a felszínt kapirgálva sommás megállapításokat tenni: „meghíztál, nem vagy már vonzó”; „nem adsz magadra eléggé, nem tudok rád mint nőre/férfira nézni”. Természetesen nem azt mondom, hogy ne törődjünk magunkkal, de tudomásul kell venni, hogy az életkor előrehaladtával a test változik, még a leggondosabb karbantartás mellett is öregszik, és ez általában nem a szépségideál elérése felé tartó folyamat. Másfelől azt is meg kell értenünk, hogy a szellemnek és a léleknek is legalább ugyanannyi ápolásra, csiszolgatásra van szüksége, mint a körmeinknek – az erre szánt figyelem sem spórolható meg. Itt azonban van egy jó hír is: a korosodással járó változás még pozitívumot is hozhat a bölcsesség, a helyén kezelt élettapasztalatok, az önmagunkkal és a másikkal való megbékélés, elfogadás folyományaként. A test megkopása a szellem és a lélek érzékenyítésével kompenzálható.